Tegnap könyvmegjelenés volt: az egyik ifjúsági könyveket író szerzőnek, Leiner Laurának jelent meg a Bexi-sorozatából az utolsó kötet a L&L Ifjúsági könyvesboltban. Más helyeken csak hétfőtől lesz kapható.

Megint valami olyat csináltam ami először fordult elő velem:képes voltam kicsivel több, mint két órán keresztül sorban állni, hogy megvehessem a könyvet amit két nap múlva sorban állás nélkül bárhol meg tudnék venni. És nem keveredtem konfliktusba egy nem túl kedves nőszeméllyel. (bevallom, nehéz volt megállni!)

Amikor ugyanis tegnap odamentem a könyvesbolthoz, nem számítottam sorra, főleg nem olyan hosszúra ami az utca végéig tartott. Döbbenetes volt és vicces :-) Valamilyen indíttatásból elindultam a sor végéhez, és beálltam, pedig utálok sorban állni (gondolom ezzel nem vagyok egyedül). Pedig tényleg nem mondanám magam őrült nagy rajongónak, nem lételemem, hogy bárki könyveit azonnal, a megjelenés pillanatában megszerezzem. Általában olyankor szoktam bizonyos könyveket megvenni amikor a velük kapcsolatos nagy felhajtás már lecsengett és szinte a kutya sem kíváncsi az adott műre. Így történt meg az is, hogy például a Harry Potter könyveket már mindenki többször is kiolvasta, már az utolsó könyv megjelenésére vártak amikor először a kezembe vettem az első kötetet!

És itt alakult ki az a helyzet is amit talán életemben először nyugiban kezeltem: egy nő a lányával pofátlanul beállt elém a sorba csak mert nem álltam az előttem lévővel szoros emberfogásban. Miután felocsúdtam a döbbenetből, végig gondoltam, hogy szóljak-e vagy sem. Aztán arra jutottam, hogy tök fölösleges kinyitnom a számat, mert csak megszégyenítem a nőt a lánya előtt, aki tök cukinak látszott és nem akartam a gyerek lelkesedését letörni azzal, hogy ki tudja meddig kell rossz érzésekkel sorban állnia, holott csak izgatott volt, hogy marad-e neki is könyv. És ez egy nagyon jó dolog. Mármint az, hogy a sorban szinte csak tinik voltak szülőkkel vagy nélkülük és mindenki könyvet akart olvasni. Papírból készült, kézzel fogható könyvet és nem digitálisat. Jó volt látni azt is, hogy a szülők, akik ugyan morgolódtak időnként, hogy hosszú a sor meg nem halad, de azért végig állták a gyerekekkel, sőt, amikor az írónő személyesen megjelent, lelkesen készítették a közös fotókat! Mindenki nagyon nyugodt volt és türelmes, pedig néha tényleg csak egy helyben álltunk.

De azért eljutottunk a könyvesbolt bejáratáig, ami a nyitva tartással ellentétben nem zárt be hatkor, sőt, a nagy érdeklődés miatt ma is nyitva vannak. Ez szerintem egy nagyon szép gesztus! 

Eredetileg csak a könyvet akartam megvenni, de hosszú idő a két óra egy shoppingolni készülő nőnek, főleg ha olyan helyre készül bemenni ahol nem csak könyveket, hanem különféle relikviákat is lehet kapni. És persze bevonzott a dolog, így egy kitűzővel, két tollal és egy pólóval is bővült a szatyor tartalma a könyv mellett.

Persze már hazafelé elkezdtem olvasni, mert érdekelt is, meg hosszú volt az út a metróval. Aztán az olvasás itthon is folytatódott, mert ha egyszer elkezdem, nem tudom abbahagyni, ilyen vagyok! :-) Mostanra kiolvastam a könyv mind a 478 oldalát. Sírtam is, röhögtem is közben, de összességében a Szent Johanna gimihez hasonlóan, most is nagyon elégedett voltam a befejezéssel. Kíváncsian várom a következő könyvsorozatot ami a tervek szerint ősszel fog megjelenni. :-)