Egy olyan ember vagyok, aki nem szívesen oszt meg másokkal részleteket a magánéletéről. 

Számomra ez a blogírás a határok feszegetése. Az, hogy leírom bizonyos dolgokról mit gondolok, az, hogy magamról képet tegyek fel nagyon a komfortzónámon kívül esik.

De pár hónappal ezelőtt valaki elkezdett inspirálni. Kihívás elé állított és én meg akartam felelni... Nem neki... Magamnak. Mert tudom magamról, hogy meg tudom csinálni, de egy ideje nincsenek kihívások, inspirációk az életemben és belesüppedtem. Ez a feladat viszont megmozgatott, felborzolta a kreatív énem és ez nagyon jó érzés volt. Igaz, hogy sok falba ütköztem és ütközöm, de most van erőm ezek ledöntéséhez.

Egy ideje már foglalkoztatott, hogy leírjam a gondolataimat, így elkezdtem egy angol blogoldalra írni.   Magyarul :-)  Mert tudtam, hogy ott senki nem fogja megnézni, de mégis megvan az érzés, hogy leírtam. Önbecsapás, tudom, de kezdésnek én jónak találtam. És nekem ez volt a lényeg. 

Aztán itt beleolvastam valakinek a blogjába és nagyon megtetszett amit írt és ahogy írta. Ekkor megszületett a gondolat, hogy én is szeretnék... Úgyhogy elindultam az úton és igyekszem megvalósítani egy álmot! :-)