Hétfőn végre eljutottam egy edzőterembe amit kiszemeltem a neten, hogy megnézzem és ha tetszik akkor beiratkozzak.

Tetszett, így tagja vagyok a BodyART Mozgásstúdiónak. :-)

Másnap visszatértem, hogy edzek is, ha már beiratkoztam. Mondanom se kell, éreztem a sok év kihagyást. De szerintem az embernek késztetést kell éreznie arra, hogy mozogni kezdjen. Ha valaki úgy csinálja, hogy másvalaki azt mondta neki, csinálnia kell az nem olyan. Azt tapasztaltam, hogy akkor nincs motiváció és sokkal gyorsabban abbamarad a rendszeresség és egy idő után elmarad, abbamarad az egész. Így meg nincs értelme.

Na de, elkanyarodtam egy kissé. Ott tartottam. hogy beiratkoztam és elmentem edzeni. Korábban soha nem jártam ilyen órán, így picit meg voltam ijedve, hisz minden újdonság volt. A mozdulatok is és az edző neme is: ugyanis egy férfi tartotta az órát. Miért új ez nekem? Mert eddig csak olyan órákra mentem amit nők tartottak. Így ez a dolog duplán kimozdított a komfortzónámból, mégis nagyon természetesnek hatott. Az edző nagyon kedves volt, odafigyelt rám, mivel a csapatban én voltam az egyetlen kezdő. Nagyon sokat segített az illetődöttségemen a jelmondata:

"Az a dolgom az első órán, hogy jól érezzem magam."

Csak annyit csináltam ami jól esett, na meg persze amennyit le tudtam követni. Az egyik gyakorlatsornál ugyanis elvesztettem a fonalat, és nem is tudtam felvenni. De nem zavart, ahogy mást se.

És hogy milyen is volt az edzés? Szerintem mindent elmond, hogy 20perc után a szemüvegemről is szakadt a víz! Nagyon intenzív volt, nagyon fárasztó, mégis jó érzéssel jöttem el és elégedetten. Mielőbb szeretnék visszamenni, csak jelenleg van "némi" izomlázam, így viccesen közlekedek a lépcsőkön és mosolyogtató ahogy leülök. Úgyhogy igyekszem ezt kiheverni és jövőhéten visszatérek egy újabb izomlázért :-)